I. Szétterül a nap dús lombkoszorúja a Duna ezüstkék, hűs felszínén. Csillogásában fénytörés tűnik fel, majd el, így játszik a víz sejtelmesen áttetsző tükrén. II. Meg-megremeg egy új remény gondolatától a hullámtömeg, és azon túl egy egész város, ország. Mert összeköttetésünk alapköve kiszakíthatatlanul vert gyökeret ott, ahol egykor a folyó minket kegyetlenül választott szét. Jó, […]
Tompa plusz Garay-Hárít János
– Vádlott! Álljon fel! A konzervatívan öltözött, mégis dekoratív, szigorú arcú, határozottságot sugárzó bírónő erélyesen szólt rá a vádlottak padján elmélázó keménykötésű, kackiás bajszú, negyvenes éveiben járó férfira. – Neve? – Garay-Hárít János. – Foglalkozása? – Régiségeket, régi okiratokat gyűjtök és van egy kis ezzel foglalkozó tanácsadó cégem is. – Iskolai végzettsége? – A Fasori […]
Nagy szellemek, ha… Ha-ha
A könyvtárban csend volt. Majdnem tökéletes csend, ha egyáltalán van ilyen. Talán a könyvrontó bogarak is aludtak. De mit is ettek volna a mai könyveken. Sehol egy igazi bőrkötés! A legértékesebb irodalmi műveket is legfeljebb műbőrbe kötötték. Az éjszaka közepén – a könyvtári rendre fittyet hányva – mozgolódás támadt valamelyik felső polcon. Kibillent egy könyv […]
Két költő iszik
(Tompa szól) Ablakomból, ablakomból csillagokat számolok, s hallgatom a fákon túl a Hernád folyó hogy csobog. Ez a víz az én vizem. Ez az ég az én egem. Ez a kert az én világom, üldögélek csendesen. Tudod, kedves jó barátom, ezt a folyót ismerem. Ezt az erdőt, ezt a rétet, ezt a tájat szeretem. Itt […]
A vak, a kopasz meg a delibajusz
– Rimaszombat, Rimaszombat, Hernádkak, / m’ért vesztettem, m’ért vesztettem / el az első babámat? – törli kövér könnycseppjét a bajszáról Mihály Nagytiszteletű úr. Aztán látván, milyen termetes, felepohár szekszárdijába pottyantja. Mintha csak azt akarná magának visszanyerni, visszanyelni, aprót kortyol. A sűrű sötét nedű még mélyebb árnyalatúvá bódul. Minek is vágtak bele ebbe az annyi törettetéssel […]
