Drága Mihály Uram!
Vidékről estünk vidékre vagy Budára
nem tudom szégyen-e vagy érdem
mindenhol mindenki mászik más vállán
fölfele odafönn is feljebb a plafonig
mi meg így élünk mert élünk
és azt hiszem biztosan örökké
habár idelenn szekéren
csikorog csak a betevő széna a partokon
a Sió vagy a Hernád mellett
tavasztól tavaszig és
téltől télig változatlanul
betűk szavak verslábak cikkek tervek
mert valahogy mégiscsak élni kell Mihályom
nagy a család meg vonszoljuk magunkat is
a levegő állandóan tele puskaporral
nekem minden nehéz már
verslábak cikkek betűk tervek szavak
így elmenőben a keserves igazság
na meg a tüsszentés marad